Gyerekkoromban még csak főtt tojást festettünk, és a legszebbet megtarthattam magamnak, megehettem másnap reggelire. Ez volt az ajándékom. Nagyobbacska koromban már kaptam egy darab kindertojást évente. Az volt ám a Mennyország! A mai gyerekek viszont végtelen ízű, színű és méretű csokitojásból, csokinyúlból és csibéből csemegézhetnek. Itt Angliában nem festenek hímes tojást, ám tonnaszámra vásárolják a csokitojásokat. Nincs is alkalmasabb időszak egy professzionális csokikóstolóra, mint a húsvét.
Volt szerencsém egy brit csokoládégyárba ellátogatni, ahol a gyárlátogatás mellett maga a tulajdonos tartott nekünk csokikóstolót. Kezdjük az alapoknál. Mi a különbség, ha esszük, esetenként habzsoljuk a csokit, vagy ha kóstoljuk? Kóstoláskor pici falatokat veszünk a szánkba és megvárjuk, míg lassan elolvad. A kakaóvaj ugyanis testhőmérsékleten olvad, és ennél az „olvadási pontnál” teljesedik ki az aroma és a fajtajelleg leginkább. Egy jó csokiban nincs más, mint kakaómassza, kakaóvaj, cukor és vanília. Ezt nevezzük étcsokoládénak. A kakaó aromája termőhelyenként nagyon is eltérő. A termőhely adottságai, mint a napsütötte órák száma, a csapadék mennyisége, a széljárás különböző aromát eredményez, éppúgy, mint a kávébabnál, teánál, vagy a bornál.
Először az alapízeket vesszük sorra. A Dominikai Köztársaságból származó kakaóbab adja a legselymesebb, leggazdagabb étcsokit. Igen, egyből beugrott a Bounty csoki reklámja, igazi trópusi paradicsom, semmi kétség hogy ideális termőhely bármely napfényimádó növény számára. Az Ecuadorból származó kakaóbab már sötétebb, keserűbb, aromásabb csokit ad, ami földes jegyeket hordoz. A perui étcsokoládé annyira kellemes, gyümölcsös, könnyen fogyasztható, hogy ehhez nem is adnak vaníliát. Gyümölcsösségét annak köszönheti, hogy banánleveleken szárítják a kakaóbabokat, ezzel enyhén édeskés ízt kölcsönözve a csokinak. Végül az utolsó alapíz, a Pápua Új-Guinea különlegessége következik. A sziget nedves, párás éghajlata miatt itt egészen más módszerrel szárítják a babokat. Háló segítségével a fákra csomózzák, és tüzet raknak alatta, hogy a füsttől hamarabb kiszáradjanak. Ez egészen füstös, szinte dohány ízt kölcsönöz a csokinak. Nemdohányzó lévén le sem bírom nyelni, bocsánat, de ki kell, hogy köpjem, szivarozó társaimnak viszont kedvence lehet. Az egyik hölgy fel is szólalt hogy ő rendszeresen ezt veszi a férjének, aki próbál leszokni a dohányzásról.
A négy alapíz után következik talán legtöbbünk kedvence, a tejcsokoládé, ami a fent említett összetevőkön kívül tejport is tartalmaz különböző százalékokban. 54% kakaótartalom felett nevezhető a csokoládé étcsokinak, ez érték alatt tejcsoki.
Végül egy harmadik klasszikus következik, a fehércsoki. Sokan úgy gondolják ez nem is igazi csoki, pedig 100%-ig az. Fehér színét annak köszönheti, hogy kakaómasszát nem, csak kakaóvajat, cukrot és vaníliát tartalmaz.
Az alapízek után jönnek az ízesített finomságok. Ekkorra a gyomrom már elég megterhelt állapotba kerül, és megállapítom, hogy a csokikóstolás nagyon is nehéz munka. Most következik a „csak erős idegzetűeknek” rész. Ebben a csokigyárban ugyanis nem csak mogyoróval vagy kókusszal ízesítenek, hanem a kóstolót tartó úriember legvadabb elképzeléseit is legyártják és forgalomba hozzák.
A sort egy chilis étcsokival kezdjük, amiben a chili olyan csípős, hogy kétlem, hogy ez után bármi mást is érezni fogok. Aztán jön az enyhébb változat, chili lime-mal és tequilával, ami tovább vadul lime, kókusz és tengeri só ízesítésig.
Ezután a tejcsokik jönnek. A sort a narancs–geránium (azaz muskátli!) ízűvel kezdjük, amikor is ínyenc angol társaim egyöntetűen bólogatnak, hogy tényleg, mennyire virágízű. Én személy szerint sosem ettem virágot, főleg muskátlit nem, így csak lapítok, és rájuk hagyom. Aztán következik a vaszabi és gyömbér ízesítés, ami meglepően finom, végül az indiai curry és kókusztejes csokival fejezzük be a sort. Ez utóbbi egyébként ízletesebb, mint ahogyan hangzik.
A kóstolót egy fehércsokival zárjuk, ahol már meg sem kottyan a chili és gyömbér párosítás.
Szédelegve, tele hassal hagyom el a terepet, és úgy érzem, karácsonyig nem kívánok csokit enni. De különleges és maradandó élmény volt.
