Szerelem első kóstolásra


Csokiimádók figyelem! december 9 -11 között nagyszabású csokoládéfesztivált szervezett a már az előző írásaimból ismert társaság a Temze déli partján. A nagysikerű csokoládéfesztivál évente kétszer kerül megrendezésre, Húsvét előtt, és ilyenkor, karácsony előtt. Ugye, nem véletlen? Az angolok ugyanis irtózatos mennyiségű csokoládét megvesznek e két nemes ünnep alkalmából. Hogy miért érdemes ellátogatni? Mert ingyenes, és 40 különböző forró csokit, bonbont, csokis süteményt és cookies-t árusító cég kínálja portékáját kóstolásra és vásárlásra.

Kóstold! Legyen a kedvenced egy sűrű, krémes forrócsoki, vagy akár egy egzotikus gyümölcskrémmel töltött bonbon, netán duplacsokis cookies, vagy egészen télies chilis vagy gyömbéres étcsokitábla, itt biztos, hogy megtalálod. Nagy–Britannia legjobb csokoládémesterei mutatják be termékeiket az egyszerű tábláscsokitól kezdve a legkülönlegesebb és legbizarabb alkotásokig.

Idd! Két cég is kínálja a többszörös díjnyertes forrócsokijukat, illetve a spanyol édes fánk, a churros elengedhetetlen kellékeként kóstolhatunk igazi, sűrű, pudingszerű spanyol forrócsokit.

Készítsd! Nemcsak kóstolhatunk, de az előadósátorban tartott workshopokon saját kezűleg, szakavatottak írányítása alatt el is készíthetjük kedvenc bonbonunkat.

Tanuld! Előadásokat hallhatunk a csokoládé szervezetünkre gyakorolt jótékony hatásairól.

Improvizáld! Tippeket kapunk arról, hogyan használhatjuk a csokoládét a konyhában. Gondoltad volna hogy egy kevés étcsoki krémesebbé és sokkal finomabbá teszi a chili con carnét? Vagy mit szólsz egy csokis rizottóhoz?

Ezenkívül csokis könyveket is vásárolhatunk, amiket a jelenlévő szerzők örömmel dedikálnak. 

Ha idén nem sikerült eljutnod, húsvét előtt, 2012 március utolsó hétvégéjén ugyanitt, ugyanezekkel a programokkal találkozhatsz. Ne hagyd ki!

A nagy londoni teaparti



A tea és kávé a világ legnépszerűbb forró itala, csak kávéból napi 400 milliárd csészével fogyasztunk világszerte. Bár az év bármely időszakában fogyaszthatjuk őket, a téli, hideg időszakban nagyobb népszerűségnek örvendenek. Tökéletes időzítés tehát az évnek ez a periódusa egy globális tea- és kávéfesztivál megrendezéséhez. Ismét a Southbank Centre-ben, azaz a Temze déli partján jártam.

Három napon keresztül biztosan nem szenvedett koffeinhiányban az, aki ide ellátogatott. November végén ugyanis teasommelierek, kávépörkölő mesterek, baristák és importőrök gyűltek össze egy nagy londoni kávé- és teapartira.

Kóstolhattunk ezeregy féle japán, kínai, indiai zöld és feketeteát, fehérteát és virágteákat, de a koffeinmentes rajongói is bőséggel válogathattak az afrikai rooibosból és rengeteg gyümölcs és herbateából. Szemtanúi lehettünk egy hagyományos japán, majd kínai teaceremóniának, majd szakértők azt is bemutatták, hogyan zajlik egy igazi teakóstoló. A rendezvény sztárjai, a zord hidegnek köszönhetően a karácsonyi teák, a chai fűszeres teák és a forralt boros teák voltak. 

Miután kellően átmelegedtünk a fűszeres vagy alkoholos teától, jöhetett a kávé szekció. Tudtátok, hogy teljesen más aromája van egy afrikai és egy dél- amerikai kávébabnak? A Kenyából származó kávé mindig friss, üdítő, szinte citrusos aromájú, magas savtartalommal, míg egy guatemalai vagy kolumbiai kávébabnak étcsokis- mézes vagy mogyorós palettája van. Természetesen ezeknél a kiemelkedően magas minőségűeknél csakis 100 % Arabicáról beszélünk. Kávérajongók vásárolhattak a világ legritkább és legdrágább kávéjából is, a Blue Mountain Jamaicából, aminek közel 10 000 ft kilója. Láthattunk kávépörkölési bemutatót, baristák kápráztattak el tudásukkal, majd lelkes látogatók benevezhettek egy rövid kurzust követően a Latte Art versenyre.

Egy tökéletesen elkészített csésze tea vagy kávé gyakran kívánja a teasütemény vagy apró kekszek társaságát. Így a fesztivál kihagyhatatlan része volt a kávé- és teaízesítésű sütemények, kávétorták, zöldteás macaron vagy teakekszek kóstolása és vásárlása, hogy otthon is folytathassuk a mi kis saját, személyre szabott teapartinkat. 


Karácsonyi vásár = német vásár?

A telet igenis lehet szeretni! A rossz időt, ködöt, ami épp most szállt rá vastag paplanként a városra, és a hideget ellensúlyozzák a színes karácsonyi programok, vásárok, karácsonyi zene, illatok és ízek a vásárokon és az üzletekben, az óriás karácsonyfák a tereken. Igen, tombol a karácsonyi hangulat Londonban is.





Kedvenceim a karácsonyi vásárok, ahol lehet forró-csöpögős-csurgó ételt utcán enni és forraltbort inni. Igaz, évek óta próbálom megfejteni, miért asszociál Anglia német vásárra, ha karácsonyról van szó. A télapó a rénszarvasokkal, mint tudjuk, nem Németországból jön, hanem Lappföldön él. Habár igaz, az Ealingi karácsonyi vásáron két kis élő rénszarvas rendszeres résztvevője a vásároknak, a német füstölt kolbászos sátor mellet szoktak álldogálni. De tényleg, miért német sült kolbásszal, hot-doggal, hamburgerrel, füstölt áruval van tele minden karácsonyi vásár? A németeknek igen jó lehetett a marketingstratégiájuk évekkel ezelőtt, ha ezt így meg tudták szoktatni és szerettetni mindenkivel. Mert igen, szeretjük ezeket a vásárokat. Kis faházak sorakoznak gombamódra egymás mellett karácsonyi öltözetben, ahol kézzel készített ajándékokat és karácsonyfadíszeket, gyertyákat és ékszereket vásárolhatunk. De a főszerep a legtöbb helyen az ízeké. Van sült gesztenye és pillecukor, mézeskalács-szív, jager és forraltbor.

Idén először a Kingstoni karácsonyi vásárra látogattam el (Kingston Market Hall, Dél-Nyugat London), aminek már évek óta résztvevője egy magyar kis faház is. Gulyást és toroskáposztát árulnak, sütnek lángost és hétvégente kürtöskalácsot is. Itt szoktam bepótolni az éves fokhagymás-sajtos-tejfölös lemaradásomat. Menjetek, december 28-ig ott lesznek.  

Nemzetek közötti szalámi és kolbászfesztivál


Habár Olaszországban évszázadok óta szolgálnak fel szalámit és sonkát előételnek, a franciák voltak azok, akik ezt a fajta hidegtálkészítést, a „charcutier”-t művészire tökéletesítették a 15-ik században. Mára ez a legtrendibb partiétel Észak-Amerikában. Modern bároktól kezdve kis butikéttermeken át egész étteremláncokig szinte mindenhol rendelhetünk szalámis-sonkás hidegtálat előételként, vagy csak úgy, az italunk mellé. Sikere egyszerűségében rejlik, hiszen nem kíván hosszadalmas előkészületeket, mégis elegáns, ahogy a papírvékonyra szeletelt húsárut értő kezek rózsa formába vagy laza kupacokba rendezik mustár, olajbogyó és friss pékáru köré. Angliában népszerűségének növelése érdekében idén először, Londonban szerveztek egy európai szalámi és kolbászfesztivált, így idén ez lett a Temze-parti gasztroprogramok második állomása.  

            Október 28-30 között a Temze déli partján kézműves termelők, importőrök és gasztrománok gyűltek össze, hogy ünnepeljék ezt a sokszínű termékcsaládot. Aki eddig azt hitte, mindent tud a szalámikról, hiszen mi, magyarok szeretjük őket, annak ajánlom, egyszer ha teheti, menjen el egy hasonló fesztiválra. Leírhatatlan mennyiségben kóstolhattunk szalámikat, sonkákat, kolbászokat. Kétségtelenül a malac volt a show stárja, de találkoztunk marhával, szarvassal, báránnyal is. Bátrabbak kóstolhattak még néhány olyan különlegességet és exotikumot, amit szupermarketekben nem lehet kapni: kacsa-prosciuttot, kenguruhúst, struccot vagy dél-afrikai gazellát.

            A fesztivál fő célja az volt, hogy egyrészt Anglia népszerűsítse majdnem feledésbe merült, hagyományos termékeit, mint a véres hurkát (ők black puddingnak hívják, hidegen fogyasztják, és úgy szeletelik mint mi a szalámit) , másrészt, hogy a látogatók mind egy helyen megkóstolhassák az Angliában kapható, más európai országok termékeit. Jelen volt Ausztria, Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Lengyelország és Portugália is. A szalámit szinte mindenki szereti, gyerek- felnőtt egyaránt, és az az izgalmas benne, hogy ezerféleképpen lehet elkészíteni, és hogy minden országnak megvan a saját módszere és ízvilága. Ezekről a különböző módszerekről gasztrobloggerek és szakácsoktatók tartottak előadásokat a rendezvénysátorban, és bár magyar termékek nem voltak jelen a fesztiválon, Iain Liddell beszélt a magyar és erdélyi disznótoros hagyományokról.

            Egy ilyen fesztivál jó alkalom arra is, hogy a résztvevő országok „megversenyeztessék” terméküket. Angliában eddig a spanyol jamón ibérico és az olasz prosciutto fej-fej mellett haladt a népszerűségi lista élén, ezután talán a fogyasztók új kedvencre lelnek a paprikás chorizo, vagy a fokhagymás lengyel császárszalonna, netán a kapormagos szardíniai kolbász személyében? A magyar ízvilághoz leginkább a lengyel és osztrák termékek hasonlítottak, de mindig izgalmas valami újat felfedezni vagy szokatlan ízvilágba kalandozni.  Ki-ki döntse el, melyik a kedvence.

Sajt és borfesztivál a Temze-parton

Kíméletlenül beköszöntött az ősz/tél Londonban is, ami rossz időjárást, viszont annál több programot jelent. Nemcsak színház – koncert – kiállítás terén nagy a nyüzsgés a városban, de a gasztroprogramok is szezonjukat élik. A Temze déli partja, a Southbank Center már 1951 óta szolgál különböző fesztiválok helyszínéül, ősszel azonban minden az ízekről szól. A folyópart megtelik sátrakkal, és októbertől karácsonyig jobbnál jobb gasztroprogramoknak ad helyet. 

Ínyenceknek izgalmas kezdés lehetett október második hétvégéjén a Cheese and Wine Festival, azaz Sajt és Borfesztivál, ahol angliai importőr cégek versenyeztették meg az általuk képviselt európai országok termékeit. Három napon keresztül, mintegy 250 félét lehetett kóstolni és vásárolni a friss kecskesajttól a fűszerezetteken át az érlelt keménysajtokig. A legelső, és egyben legnagyobb sátor Angliáé volt (naná!) a végtelen ízű cheddar sajtjaival. Volt itt minden! A fiatal cheddartól kezdve a 15 hónapon át érleltig, a borssal, chilli paprikával ízesítettől az exotikus ananásszal, aszalt barackkal vagy éppen vörös áfonyával ízesítettig mindent megtalálhattunk. Az olasz sátrak a jól ismert parmezánt és a krémes gorgonzolát kínálták, míg a franciák az oly híres, friss, és fűszernövényekkel díszített, ajándéktárgy-szépségű kecskesajtjaikkal versengtek a többi európai országgal. És ha már vásár, a szabad tűzön főtt vásári étel sem maradhatott el. A dánok a Radette sajtjukat olvasztották tengernyi mennyiségben újburgonyára, bemutatva ezzel egyik hagyományos nemzeti ételüket.

A sajt és bor a legtöbb sajttermelő országban már évszázadok óta kéz a kézben jár, így természetesen a borok sem maradhattak el. Olasz prosseccot, elzászi fehéreket, osztrák rizlinget, portugál testes vöröseket párosíthattunk sajtjainkkal, de Ausztrália, Uruguay és Brazília is jelen volt boraival. Na de hogyan igazodjunk el a sajtok és borok végtelen rengetegében? Mit mivel kóstoljunk? Ebben segítettek az előadósátorban tartott kurzusok és kóstolók, ahol borszakértők, sajtmesterek és profi séfek avattak be a sajt és borpárosítás titkaiba. Megtudtuk, hogy mindig a sajt három fő komponense, azaz a sav-, a só-, és a zsírtartalom hányada döntse el, hogy mit mivel kóstoljunk.   

-          A magasabb savtartalmú fehér, lágy sajtokhoz, mint a feta, vagy friss kecskesajtok, savban magas fehérbort válasszunk, pl. Rizlinget vagy Sauvignon Blanc-t.
-          Krémes sajtokhoz, például Brie-hez vagy Camemberthez válasszunk pezsgőt vagy habzóbort, mert a buborék fellazítja a zsíros, krémes, nyelvünkre nehezedő érzést, a magas savtartalom pedig frissíti az összhatást.
-           Sós sajtokhoz, mint amilyen a parmezán, vagy cheddar, jók a fiatal, könnyű vörösborok alacsony tanninnal. Vigyázzunk, ha tanninban gazdag bort választunk, a sós íz után keserűnek fogjuk érezni a bort.
-          A legsósabb sajtok a nemes penészes kéksajtok, ezeket nyugodtan kombináljuk desszertborral, Tokaji aszuval vagy Portóival, mert a sós íz kiemeli az édeset, még kellemesebbé téve ezáltal a borunkat.
-          A keménysajtok bírnak a legmagasabb zsírtartalommal, ezekhez jöhetnek a nagy, testes vörösborok, magas tanninnal, ugyanis a zsír és a tannin lágyítják egymást. Minél keményebb egy sajt, annál több tannint bír el.

De ezek csak általános tippek, a lényeg, hogy mindenki megtalálja a személyes kedvencét. Azért jók a fesztiválok és vásárok, mert megkóstolhatjuk, kipróbálhatjuk az általunk kedveltnek vélt párosításokat. Hiszen olyan sokféle sajt van, honnan tudjuk, ízlik-e, amíg meg nem kóstoltuk, nemigaz?